Egyházunk tagjai a megalakulástól kezdve felismerték, hogy vallás és irodalom, vallás és kultúra a protestáns egyházak életében szorosan egybefonódik. Református őseink példáját követve mi is szükségszerűnek tatottuk a hit mellett magyar kulturánk életbentartását és valahányszor ünnepeltünk, mindig nagy íróinktól válogattunk összeállítást. Tettük ezt annak ellenére, hogy befogadott egyház lévén, az idő sürgetett mindahányszor. Igyekezetünk világosan alátámasztja azt, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Májusban megünnepeljük az Anyák Napját, júniusban az Apák Napját egy rövid kis műsoros ebéddel, júliusban megtartjuk piknikünket, augusztusban megemlékezünk a Magyar Államiságra, októberben a Reformáció évfordulójára, majd decemberben tartjuk évi bazárunkat és karácsonyi ünnepeket köszöntöttünk advent utolsó vasárnapján. Mindezeken az eseményeken egyházunk női köre, a Lorántffy Zsuzsanna Női Kőr szerepelt elsősorban nagy sikerrel. Mi volt a legmeghatóbb ezekben a fellépésekben? Számomra éppen az, hogy gyermekeink két nyelven;szüleik nyelvén és angolul, mondhatnám második anyanyelvükön szerepeltek, de volt köztük olyan is akinek pontosan a magyar nyelv játszotta a második anyanyelv szerepét. Ennek a kettőségnek a befogadása, éltetése a mi feladatunk.

Minden ember megél amíg van mondanivalója embertársainak. Mi úgy éreztük mindenegyes alkalommal, hogy volt és van mondanivalónk egymásnak. Közölnivalónkat előadtuk saját vagy második anyanyelvünkön. Segítsen bennünket a jó Isten ezután is erre a nyíltságra.